Méretes lemaradásunkból próbálunk most egy kicsit behozni, azaz a szolnoki, sajnos közel sem sikeres, de elég tanulságos vizitünkről számolunk be (és a lengyelországi sikerről is meg fogunk emlékezni).
Szóval tartalékosan vágtunk neki a vonatos zakatolásnak, hiszen a télies idő miatt így biztosabbnak véltük érkezésünket (és szerencsére lemaradtunk az újbóli bombariadóról is). Kicsit álmos volt még a hangulat, amikor a bírók sípja jelezte: kezdetét veszi a tizenharmadik forduló.
Az álmosságban először a szolnokiak vitték a prímet: Kovács Gergely duplájával és Duró Norbert szólójával három perc alatt hárommal mentünk (0:3). Mégis pirruszi-győzelem volt ez: hirtelen többen is a hazafele útra, vagy bármi másra gondoltak, mindenesetre már zsebben érezték, éreztük a meccset, és hiába fordított a hazai csapat tíz perc leforgása alatt, még senki sem érezte a dolog súlyát... Kollár Csaba még hamar szépített, Bagdi Attila szemfülesen jegyzett gólt, Falusi már egalizált, Tóth Dávid pedig már a hazaiakat juttatta előnyhöz (4:3).
A második játékrész sem éppen a mi szánk íze szerint indult: Falusi újabb találatával kettővel mentek a hazaiak (5:3). Ekkor már kezdtünk magunkhoz térni jobban, s láss csodát, kér Duró-góllal sikerült egalizálni (5:5). És ekkor ismét eljött az, ami az első játékrészben: érthetetlenül hagytuk a szolnokiak támadásaikat, sokszor bután lőttük fel össze-vissza a labdákat, semmilyen tudatosság nem volt játékunkban... A szolnokiak pedig lőttek ismét hármat: Kollár, Bagdi és Verebélyi iratkozott fel a gólszerzők közé (8:5).
A záró játékrészre a lehető legjobban fel akartuk szívni magunkat, erre emberhátrányból mi kaptunk gólt (9:5)... Hiába volt befagyva a Tisza, a tiszaligeti hajó úgy tűnt, már elment. Ekkortól viszont mintha egy másik debreceni csapat lett volna a pályán: dolgoztunk, lőttünk, támadtunk becsülettel, és szépen elkezdtük faragni a hátrányból: Duró ismét két gólt vállalt, valamint a reaktivált Machlik Péter is beköszönt (9:8). A rutinos Hajdú révén ismét emberelőnyös gólt lőtt a szolnoki gárda (10:8), de a hajdúságiak nem álltak meg: előbb Balogh János szépített ismét (10:9), majd egy perccel a vége előtt kovács Gergely egalizált (10:10), beállítva a végeredményt.
Eléggé felemás teljesítményt nyújtott a DFSE: az első három percben és az utolsó harmadban mutatott játékkal fölényes győzelmet arathattunk volna, de ami közte volt, az minősíthetetlen. Istenigazából az egy pontra sem biztos, hogy rászolgáltunk, de legalább a záró játékrészben tényleg mindenki maximális erőbedobással küzdött. Duró Norbert kiemelkedően teljesített - folyamatosan jól mozgott, ő tartotta a lelket a csapatban, 5 gólt és 2 gólpasszt vállalt -, Machlik Péter góllal tért vissza, Héjja Gábor becserélése jó húzás volt, de sajnos több pozitívumra nem tudunk visszaemlékezni. Ami biztos: a mezt nem lehet felküldeni a pályára! Alázatosan kell járni edzésre, tisztelni kell minden ellenfelet és kitenni a lelkünket a pályára! Ha ezt a hármat szem előtt tartjuk, akkor lehetünk eredményesek!
Amiben nem volt hiány: Duró Norbert pontos lövései (Fotó: Kollár Csaba)
X3M OB I, 13. forduló:
Szolnok CFK - Debreceni FSE 10:10
Szolnok, Tiszaliget, 20 néző
Vezette: Vörös László, Monszpart Áron
DFSE pontszerzői: Duró Norbert 5+2, Kovács Gergely 3+3, Machlik Péter 1+1, Balogh János 1+1, Héjja Csaba 0+1
